Evangélium Szent Máté könyvéből (20,29-34)
Amikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg kísérte. Az útszélen két vak ült. Hallva, hogy Jézus megy arra, elkezdtek kiáltozni: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” A nép csitította őket, hogy hallgassanak, de ők annál jobban kiáltoztak: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” Jézus megállt, odahívta őket magához és megkérdezte tőlük: „Mit akartok, mit tegyek?” „Uram – felelték –, hogy megnyíljék a szemünk.” Jézus megkönyörült rajtuk, és megérintette szemüket. Azon nyomban visszakapták látásukat és követték őt.
Szentlecke a Jelenések könyvéből (14,1-3)
Én, János, láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki homlokán viselte a nevét és Atyjának a nevét. Aztán szózatot hallottam az égből, mint a nagy vizek zúgását, vagy szörnyű mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat. Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer.
Olvasmány a Zsoltárok könyvéből (127,1-5)
Boldog ember, ki féli az Urat, aki az Úrnak ösvényén halad. Kezed munkáját élvezni fogod, boldog leszel és jó leszen sorod. Feleséged mint szépen termő szőlőtő oldalad mellett, fiaid, mint olajfacsemeték asztalod körül. Bizony így nyer áldást az a férfiú, aki féli az Istent. Az Úr áldjon meg téged Sionról, hogy örömmel láthasd szüntelen családod erényes életét.
Evangélium Szent Márk könyvéből (15,33-37)
Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” Az ott állók közül néhányan hallották és megjegyezték: „Illést hívja.” Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. „Hadd lássuk – mondta –, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” Jézus hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.