Szent Mihály Plébánia - Lenti

Evangélium Szent Lukács könyvéből (10,25-37)

Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig mint saját magadat.” „Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz” – válaszolta neki. De igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?” Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki rablók kezébe került?” „Aki irgalmas szívű volt iránta” – felelte. Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.”

Boldog dr. Batthyány László a szegények iránti szeretetet édesanyjától tanulta. Már gyermekkorában, a kalocsai internátusban zsebpénzén szegény gyerekeknek vett játékot. Soha nem volt rátarti: a szegények testvérének, atyjának tekintette magát. Elvből elutasította a politizálást, nem szóval, hanem tettekkel akart segíteni. Összjövedelmének kétharmad részét fordította gyógyító és szociális szolgálatra. Köpcsényben is, Körmenden is felmérte a környék szegényeinek életét és a tőle telhető minden lehetséges módon igyekezett változtatni életkörülményeiken. Nem volt általános társadalombiztosítás: ingyen gyógyított, ingyen adott gyógyszert, alkalmazottait halálukig ellátta: birtokából névleges összegért 200 telekrészt osztott, rászorulóknak sokszor erejét is meghaladó kölcsönöket nyújtott: „visszafizetendő az örökkévalóságban” szavakkal. Gyermekeinek gyakran hangoztatta: „A gazdagok nem jutnak be a mennyországba.” A családi ebédlőben a gyerekek egy asztalra helyezték mindig, amiről a szegények számára az étkezés során lemondtak. Nem akarta számon tartani, kinek mit adott, hogy „ne tudja a bal kéz, mit nyújtott a jobb.” Sokat tett megyei és országos szinten az akkor népbetegségnek számító tüdőbaj és trachoma leküzdéséért. Meg volt arról győződve, hogy vagyonát csak sáfárként kezelheti: mindezt azért kapta Istentől, hogy az evangélium szellemében a szegényeket szolgálja vele. Függetlenül társadalmi helyzetétől és az akkori gondolkodásmódtól, magatartása egyetlen mércéjét Isten iránti szeretete határozta meg. Egyre mélyülő istenszeretete késztette arra, hogy minden emberben Krisztust szeresse, aki pedig elsősorban azokkal azonosította magát, „akik éheznek, szomjaznak és ruhátlanok”. Dr. Batthyány szociális magatartásának titkára, unokahúga így világított rá: „A földi élet javait értéktelennek tekintette. Minden vágya kizárólag az örök javakra irányult. Övéi ellátásán kívül minden rendelkezésére álló jövedelmét a szegényekre fordította, különösen utolsó tíz, Körmenden töltött évében.”

Felesége tanúsága szerint a „szegények orvosának” az volt a vágya, hogy Szent Ferencet utánozva ő maga teljesen a gondviselő Istenre hagyatkozzék, és önmagát – tehát tudását, idejét, anyagi javait, szíve szeretetét – egészen embertársai rendelkezésére bocsássa. Mindenkinek mindene akart lenni, hogy maga körül mindenkit üdvözítsen. Tudta, hogy Jézus a lelki szegényeknek ígérte a mennyek országát.

Ének:

1. „Nyisd fel szemeidet és láss!” Így szól az örömhír, az Írás. Így hívott minket Batthyány herceg. Gyógyított köztünk testet és lelket.
2. A „Fényt” szolgálta a lelke, csak eszköz volt hozzá a teste. A szeretetnek himnuszát élte. Égi jutalmát hisszük, elnyerte.
3. Az ősi föld hazahívta. Szent Erzsébetként osztogatva. A szegényeknek orvosa így lett. Látja orcáját az örök fénynek.

Könyörögjünk! Istenünk! Szent Fiad egészen szegényen akart e világra jönni, hogy kiüresítve önmagát gazdagítsa a szegényeket. Boldog László Szolgád is Jézus útját járva, együttérző szeretettel karolta fel a szegényeket és enyhítette gondjaikat. Add, kérünk, hogy példáját követve, mi is készek legyünk megosztani javainkat a rászorulókkal. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

Mi Atyánk... Üdvöz légy, Mária... Dicsőség...

Ima a szentté avatásért

Urunk Istenünk, Te irántunk való szeretetből példaképeket és segítséget ajándékozol nekünk szentjeidben. Bizalommal kérünk, hogy szentként tisztelhessük László szolgádat Egyházadban! Ő mindenek fölött szeretett Téged, a képmásodra teremtett embereknek pedig teljes szívéből szolgált: betegeket gyógyított, vakok szemevilágát visszaadta, szegények támasza volt. Hallgasd meg kéréseinket, amelyeket közbenjárásával eléd terjesztünk. Főleg pedig engedd, hogy mindig közelebbről követhessük példáját családi életünkben és munkánkban a te nagyobb dicsőségedre és embertestvéreink javára. Hadd lehessünk mi is, mint ő, Krisztus szeretetének tanúi szóval és tettel az emberek között. Ezt kérjük Tőled a Szűzanya és Szent József pártfogásával, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

Szűzanyánk és Szent József, pártfogástokba ajánljuk Boldog Batthyány László szenttéavatási ügyét!

Boldog Batthyány László, Isten Szolgája! Pártfogold Isten előtt kérésemet! (Itt fogalmazzuk meg imaszándékainkat, amelyért a kilencedet felajánljuk.)