Facebook oldalunk
Isten szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. (Ter 1,26-27)
(KEK 2041-2043; KEKK 432; YOUCAT 345; CIC 1249-1253. kán.)
Bűnbánati nap és idő az egész Egyházban az év összes péntekje és a nagyböjti idő.
A bűnbánati napokon megrendüléssel, a vezeklés és hálaadás szellemében emlékezünk meg Krisztus kínhaláláról, mely minket bűneink terhétől megszabadított. Csatlakozunk Urunk áldozatvállalásához, hogy saját és mások bűneiért engesztelve kiegészítsük azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéseiből (Kol 1,24). Ugyanakkor erősítjük magunkat, hogy a kísértéseknek könnyebben ellenálljunk.
Az Egyház egy, szent, katolikus és apostoli – ahogy a Hitvallásban imádkozzuk. Ehhez az Egyházhoz hozzátartoznak (1.) az üdvözültek, a célba értek, a szentek a mennyben, (2.) a purgatóriumban a mennyországba bebocsátásra készülők a tisztulással, valamint (3.) a földi zarándokútjukat járó, küzdő keresztények. Mi mind Krisztusban egy nagy közösségbe, Isten családjába tartozunk. Röviden az Egyház kegyelmi közösség.
Evangélium Szent Lukács könyvéből (10,25-37)
Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig mint saját magadat.” „Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz” – válaszolta neki. De igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?” Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki rablók kezébe került?” „Aki irgalmas szívű volt iránta” – felelte. Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.”
