Oltalmad alá futunk
Istennek szent Szülője.
Könyörgésünket meg ne vesd
Szükségünk idején.
Almás Józsefné Matild néni emlékezése
a Rózsafüzér segítő imáira
Húsz évig Budapest lakója voltam, a háború borzalmait ott éltem át. 1944. vége, ’45 eleje állandó pince lakás hét héten át. Száz ember összezárva félelemben rettegésben. Riadó – bombarobbanás – közben ima, a Rózsafüzér. A szent Szűzanya védelmét kérve. Az oltalmat megkaptuk. A ház és lakói átvészelték a harcokat.
A veszély elmúltával ismét a munka következett. Útközben egy tized Rózsafüzér a villamos megállóig.
1947 februárjában Lentibe kerülve hiányoltam a Pesti vallási lelkületet. Ott közelben-távolban volt templom, akadt lehetőség betérni egy-egy imára, fohászra. Lassan megszoktam az itteni körülményeket, lehetőségeket.
1989. október 6-án megmozdult valami a lelkekben. Összefogva elindítottuk a Rózsafüzér Társulatot. 57 taggal kezdtünk, 25 éve tartjuk ezt a létszámot. Naponta egy tized rózsafüzér a vállalás. Anyagi hozzájárulást is fizetünk – ki-ki a lehetősége szerint. A bevételből havonta három szentmisét mondatunk: első pénteken, első szombaton és minden hónap 13. napján, a Fatimai Szűzanya szándékára.
Az adminisztrációs és pénztári munkát 23 évig végeztem. Az utóbbi két évben korom és betegségem miatt átadtam egy fiatalabb, lelkes, örömmel vállaló társulati tagnak, Bagó Tiborné Zsuzsának, aki folytatja az általam elkezdett munkát. A jó Isten áldása kísérje sok-sok éven át.
A Szűzanya mindig velünk van, meghallgatja kérésünket, ha szívből, szeretetből kérjük segítségét. Sok tanúságtétel bizonyítja, hogy nem hagy el bennünket és megóvja a benne bízókat.
Üdvözlégy Mária
Almás Józsefné
Matild néni