Facebook oldalunk
Szakál Szilárd káplán írása a radamosi zarándoklatról. Megjelent a Martineum honlapon.
Vasárnap július 16.-án, a Lenti Szent Mihály Plébánia Képviselő Testülete és a KÉSZ Lenti Csoportja a Családok Éve alkalmából férfiak és családapák részvételével, gyalogos zarándoklatot szervezet a radamosi Családok Királynéja elnevezésű zarándokhelyre, a radamosi Mária-fához, ahová a lenti esperesi kerület plébániái is meghívást kaptak. A radamosi Szűzanya búcsút mindig a Karmel-hegyi Boldogasszony ünnepe utáni vasárnapon tartják.
A zarándoklat a lenti templomból indult, de a fő gyülekező hely Gáborjánházán volt. Innen vette kezdetét az énekkel, elmélkedésekkel és rózsafüzérek imádkozásával a gyalogos zarándoklatunk.
Természetesen a beszélgetéseknek is fontos helye volt ebben az együttlétben. Nem is hosszú, de nem is rövid az összesen kb. 14 km. Mint lelki vezető, nekem igazi élmény volt, hogy gyalog, izzadva, szomjazva, de önmagamat legyőzve élhettem át erdőn, mezőn, falukon keresztül ezt a zarándoklatot. Sok mindent vittünk oda (szeretteinket, gondokat és problémákat, kéréseinket és fohászainkat), de örömmel, békével a Szűzanya vigasztalásával és Isten áldásával tértünk haza. Szép volt együtt misézni, együtt imádkozni, mert a szeretetben nincsenek határok, ahogyan ezt ott meg is tapasztaltuk a „határon túli” testvéreink körében. Így adtunk hálát este a „Te Deum”-mal és a „Boldogasszony Anyánk” énekekkel a Gáborjánházi templomban. A szervezők és részt vevők nevében. Külön köszönet a kísérő autónknak az éltető és üdítő víz biztosításáért és Kondákor Gyula esperes úrnak a buzdító szentbeszédéért, mert a Szűzanya tisztelet valóban Jézushoz segít közelebb bennünket.
A Szlovéniai kegyhelyről a következőket tudjuk: Radamosban született a legenda, amely a mai napig él. Elejét 1947-ből veszi, amikor Füle József falusi pásztornak a Fekete-erdőben egy tölgy tetején megjelent a Szűzanya.
»Nagyapám szegény özvegyember volt, aki az ötödik gyermekük születésekor vesztette el a feleségét. Szent Vid napján, június 15-én, itt teheneket őrzött. Egy törzsökön ült és szomorú sorsa fölött töprengett, amikor érezte, hogy valami láthatatlan erő felemeli a fejét... Felnézett és a tölgy fölött, amelyet attól fogva mi Mária-fának nevezünk, meglátta a Szűzanyát rózsafüzérrel a kezében. Hívta a többi pásztort és elmondta mi történt vele. A látomásnak gyorsan híre kelt. Egész Szlovéniából és Horvátországból jöttek az emberek, hogy maguk is átéljék a csodát« - emlékezik a legközelebbi élő rokon a történtekre és nagyapjára, akit kél évvel a második világháború után az akkori hatalom és az egyház nem néztek jó szemmel.
A hatalom a zarándokokat kényszermunkára fogta: mindenkinek egy órán át a falusi árkokat kellett kapálni, Fülét és néhány embert pedig a lendvai börtönbe zártak. A nép körében él a csodás rózsafüzér legendája, amelyet az agg látnok egy reggel a fogdája ágyán talált, valamint a hiedelem, hogy amikor haldoklott, fehér galamb körözött a háza felett...
A tanúvallomások szerint a Fekete-erdőben mintegy kétszáz embernek volt látomása vagy csoda történt vele. Hivatalos adataink nincsenek. A háború utáni hatalom csírájába fojtotta a vallási igyekezetet és az egyház sem karolta fel a hívőket. Számos legenda él a nép körében a fehérbe öltözött Boldogasszonyról és az éneklő angyali seregről, a hétéves súlyos beteg kislány csodálatos meggyógyulásáról, a fogságból hazatért férfiról, aki fejszét fogott, hogy kivágja a tölgyet, de a keze hosszabb időre megbénult... Időben közelebb állnak hozzánk az erdészekről szóló történetek, akik a parancs ellenére sem voltak hajlandók kivágni a Mária-fát, vagy a beteg kisfiú története, aki eltévedt az erdőben és a hideg, havas éjszakát sértetlenül a Mária-fa tövében aludta át...
A tilalom ellenére az emberek a nehéz időkben és szorongásaikban kijártak a Mária-fához, hogy Szűzanya-szobrokkal, levelekkel, szentképekkel, rózsafüzérekkel támasszák alá fogadalmaikat... és elhordták a fa kérgét, amelynek csodálatos gyógyítőerőt tulajdonítanak.
A mai napig a közeli és távoli zarándokok csoportokban érkeznek a Mária-fához, ahol a hatalmas radamosi erdő ölén lelki megbékülést, vigasztalást és csodát keresnek...
Szakál Szilárd káplán
